hmmmmmm
Kedves Naplóm!
Nem tudom mi van velem….vagy mégis. Basszus a zsigereimben, a testemben a lelkemben érzem…mit? Nem csak egy dolgot. A késztetést a szerelemre és vágyat. Vágyat, hogy elhagyjak mindent és mindenkit, aki ismer. Nem vinnék semmit, csak magamat, meg egy pár holmit. Nem tudom mit csinálnék, nem tudom hol élnék. De ez nem élet. Csak egy satnya utánzat. Én szeretek élni! Imádok. Tényleg, mikor álmodozok. Hogy mi lenne, ha…? Tudomtudomtudom…miféle hülyeségeket írok. Senki nem olvassa úgysem (ez életem legelba*ottabb bejegyzése), nem is ezt akartam írni.
Nah jó…valahogy már nincs kedvem írni semmit. Csak elmesélek egy történetet. Épp ma jutott eszembe. Eygszer mikor még általánosba jártam felvettem egy peace-es nyakláncot. Délután az egyik hippi csaj leoltott, hogy mit képzelek magamról, hogy ezt hordom? Tudom-e egyáltalán hogy mit jelent? Elmondtam neki. Erre ő: Hát akkor ne hordjad!
És nem értettem. És még most sem értem. De azóta sosem vettem föl a nyakláncot. Szeretnék békét, de ha nekem kellene kezdeményeznem anyámmal, akkor nem tenném. Mert megszokott, mert nem érdekel. De ha megtehetettem volna hosszú évekkel ezelőtt megtettem volna. Most nem. És soha sem ezután.
De tudod mit? Felveszem. Akarom. Ezt is. Most ezt. Meg egy szép piercinget az orromba. Meg egy Axl Rose-t. Na már megint kezdem. Késztetésem van arra, hogy megtegyem azt a nagybetűs dolgot. Miatta. Dávid miatt. A legutóbbi miatt. Nem tudom, hogy mért. Nem is szeretem. És ki tudja, hogy fogom-e egyáltalán. Csak…azt akarom, hogy szeressen. Csak Ő. Csak…most. Meg holnap, meg azután…én nem tudok szeretni…
Csók:Suzie
Nincs megjegyzés
Legyél az első hozzászóló!