édes, drága egyetlen szerelmem
Kedves Naplóm!
Őszinte leszek (mint mindig) és bevallom, hogy Te vagy életem nagy szerelme. Neked bármit elmondok nem nevetsz ki és mindig olyan jó érzés beszélni hozzád. Mert megértő vagy. Mert szeretsz (ellentétben azokkal az emberekkel, akikkel nap, mint nap kénytelen vagyok társalogni, méghozzá udvarias modorban és az tudod, hogy mennyire nehezemre esik)! Ezért mondom el a következőt Neked: én ezt nem bírom tovább, én ehhez kevés vagyok. képtelen vagyok 50 plusz egy dologra odafigyelni…mert…mert nem vagyok se…nem is tudom mi. Robot…igen ez jó szó. Hónapok óta nem aludtam úgy, hogy másnap akkor kelek fel, amikor akarok. Pedig (mint minden halandónak) az alvás a lételemem. Én pedig különösen imádom….de ha időben ágyba fekszem, még akkor sem tudok elaludni. Gondolkozok…min? Hát mindenen: életen és halálon, szerelmen és csalódáson, alváson és tanuláson (mert ezek az én felfogásomban egymás ellenségei) és mindenen…de legfőképpen a szerelmen. Ki gondolta volna, mi?:) És rájöttem, hogy a szerelemre várni, idézem: “Olyan, mint esőre várni aszályban. Hasztalan és időrabló!”- Hilary Duff mondta, persze nem egy ilyen helyzetben. Az egyik filmében. És milyen igaz…Úgyhogy téged szeretlek, mert Te vagy nekem aszályban az eső, sivatagban a víz!<3
Csókollak: Suzie
Nincs megjegyzés
Legyél az első hozzászóló!