ohhhhh….

Drága Naplóm!

A munka teljesen kifáraszt, de örömmel csinálom, bármilyen meglepő is. Imádom a munkámat, egyszerűen imádom. Persze azokat a dolgokat, amiket szeretsz néha a pokolba tudnál kívánni. Nézzük például Anyámat/Apámat. Őket is szeretem (talán, valahol mélyen), de állandóan fújok rájuk. Ők is rám. És még mindig szeretnék elköltözni otthonról, csak azt nem tudom h lehet-e 1 16 éves lánynak elköltözni…a hova kérdésre talán van már válasz, de semmi sem biztos.
A mostani fiúm (Feri), a melótársam, akit 1szerűen imádok, kivétel mikor “perverz” gondolatai támadnak…akkor is imádom, de anélkül…még 1000x jobban(L)!!!! Olyan vicces, amikor azt gondolja/mondja h szerinte én szerelmes vagyok belé….erre én spontán kiröhögöm:) mit képzel, hogy én?SZERELMES??????????? soha….sőt még annál is sohább:)már ha van ilyen. Kollegák jönnek és mennek és jönnek és menek. Nem mind (de szinte mind) hiányzik! És hiányom van!!!! Szeretem a kollegáimat(L)!!!!

Nah megyek hűtőt olvasztani, mert Apu olyan rosszul érzi magát h lefeküdt úgyh 1edül csinálom…GYÓGYULJ MEG APUUUU^^!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Csók: Suzie