“gésa…”

Kedves Naplóm!

Imádom a jó filmeket, és igen, az: “Egy gésa emlékiratai” az egyik kedvenc filmem. Lehetetlen elfogulatlanul beszélni erről a műről. Bevallom (én, a könyvmoly) h először a filmet néztem meg. Megtaláltam itthon , anyám megtiltotta h megnézzem, és ezért megnéztem:) A táj, a szereplők, és nem utolsósorban a történet: látványos, mert ritkán fordul elő velem h amit olvasok megjelenik előttem teljes valójában. Ahogy én képzelem. Nem voltam még Japánban, nem tudtam semmit a gésákról. Egyre jobban érdekelnek. Kik voltak? Miért fedi őket teljes homály?

“Ez a történet titok, soha nem lenne szabad elmondani”- így kezdődik…

Egy gyönyörű, kék szemű (”olyan a szeme, mint a víznek”) lányról szól. A könyv azért sokkal érdekesebb, mert (ténylegesen) leírja a történetet. Már, aki rászánja magát h elolvassa, ugyanis baromi hosszú. De megéri. Azoknak legalábbis, akik nem akarnak kihagyni 1 felejthetetlen élményt. Az ilyen könyvekért érdemes élni. Az ilyenekért érdemes egyáltalán olvasni. Jó, lehet h eltúloztam…de ezt érzem.

A gésák nem prostituáltak, de nem is teljesen ártatlanok. Ők művészek. Táncolnak, gyönyörű kimonókban járnak (bárcsak én is kipróbálhatnám), beszél…művelt. És persze a legyezőt sem felejthetem ki.:) De ahhoz h tudjuk valójában mik (vagy kik) a gésák, bele kell pillantanunk ebbe a filmbe. Épp csak egy picit. Nem azt mondom h a legjobb film, amit életemben láttam, mert nem lenne igaz. De (akárki akármit mond) 10-ből 8* biztosan kapna. A könyv meg 10ből 10et. Simán.