szerelem
Kedves Naplóm!
A mai napom egész jól indult míg Ő (legyen a neve Tomi, bár az igazi neve nem ez) be nem vallotta h szeret. Így:
,,sok sok gondolkodás után, mármint nem azon gondolkodtam Ennyit hogy biztos vagyok-e a dolgomban hanem azon hogy hogyan fejezzem ki magam …..tehát a tegnapi beszélgetésünk is sokat segitett azon hogy végre kimondjam azt amit érzek, nem tudom de Szerintem most jött el az idajee és nemudom hogy most mit fogsz majd gondolni de ki kell hogy Mondjam én nagyon nagyon Szeretlek.”
Erre én megkérdeztem, hogy úgy?
,,ingen úgy szerelemmel és nem mint barátot nem is tudom hogy eddig miért nem mertem elmondani”
,,hát perszee hiszen minden nap gondolok rád, mikor veled vagyok akkor olyan …. szeretlek hosszan bámulni(de gondolom ezt észrevetted) , veled sétálni, vásárolni, vagyis mindent amit veled csinálok ”
Kábé úgy éreztem magam, mint 1 hülye…képtelen vagyok neki azt mondani, hogy én is, mert én nem vok belé. Ez persze nem zárja ki azt h még nem lehetek. De én nem szeretek ilyen helyzetekben se hazudni, se igazat mondani. Utálok. Ilyen helyzetekben mindig mindenki azt várja, hogy legyek olyan, mint 1ébként: nagyszájú és őszinte. De nem tudok. Igen, bevallom: Zsuzsi (én) az ilyen helyzetektől beparázik. Gyáva lesz. Nem írtam azt h szeretem, még. De remélem eljön még az a nap. És akkor (életemben először) más is fog történni…
Nincs megjegyzés
Legyél az első hozzászóló!