egy kis kesergés:$
Kedves Naplóm!
Alig várom, hogy kapjak valami munkát, mert őrjítő itthon ülni és apám dünnyögését hallgatni arról, hogy semmit sem csinálok. Szerencsére anyu még nem ért haza, hiszen tőle is csak ezt hallgathatnám:,,Egész nap nem csinálsz semmit, csak nézel ki a fejedből!”. Persze nem ezeket a szavakat használják:(.
Mit mondhatnék nekik? Anyu, Apu éppen a könyvemen dolgozom és légyszi, ne zavarjatok????????? Csak bele kell gondolni, hogy milyen arcot vágnának…. mintha valami torzszülött lennék. Az igazság az, hogy azt mondom nekik, hogy olvasok, csak ez (ha lehet) még jobban felbőszíti őket. 16 éves vagyok és ez a 21. század. Mégis úgy érzem, mintha 14 éves csitri lennék VIII. Henrik udvarában és azt kellene csinálnom, amit a szüleim mondanak. Végül is így is azt csinálom….még kábé 2 évig…
Plusz, a könyvem nem akarja megírni magát…a vége, a közepe kész is van, de az eleje, azzal van egy kis gond. Hallottam olyat, hogy csak a kezdő írók várnak ihletre, de hát mit mondjak, én még a kezdőbbnél is kezdőbb vagyok. De az ihlet elkerül, csakúgy mint a Múzsa csókja.
Mégis úgy érzem, hogy vár rám valami, valami olyan, amiről álmodni sem mernék, de még sok idő kell ahhoz, hogy elérjem, amit akarok. Sok idő és szenvedés….de kész vagyok rá. Kész vagyok, bármit is kínál az Élet!
Csók: Suzie:)
Nincs megjegyzés
Legyél az első hozzászóló!