Kedves Naplóm!
Hétfőn informatika érettségim lesz! Király…már vagy 3 hete nem voltam bulizni, ezen a héten, sőt jövő héten sem megyek/mehetek. Teljes elvonási tüneteim vannak…cigizés közben kinn táncolok az erkélyen, meg hasonlók…vicces, mi? Ma nem mentem suliba, mert gyakorlom az infót… a blogírás elég érdekes kifejezés az Excel gyakorlására, de mindegy. Ha Mr. Seggfej nem lenne itthon, enyém lenne a kéró, de itt van. Délután meg mehetek dobolni…kac-kac…frusztráló lesz kicsit…mindegy túlélem.
Hétfőn eldoboltam a (Slipknot-) ‘Til we die felét…mondanom se kell, a könnyebbik felét. HáKá bejött és megkérdezte, ez Slipknot volt? Hát,- mondom- az akart lenni. Azt mondta, egész jó volt. Nos, Tőle ez már dicséret. Meg kábé az is, ha kedves velem, mármint, khm…ne értsd félre, nem ÚGY kedves, hanem úgy, hogy távozik a szobából, amikor dobolok és nem zavarja az aurámat. Ami igencsak nagy az átlagemberhez képest. mert hát, nem tudom, hogy hogy néz más lányokat, engem viszont igencsak flörtölősen és mosolyogva, sőt néha vigyorogva néz. De Nála sose lehet tudni…
Összejött az egyik szórakozóhelyen a pultos lányával, ergo nekem nem sok esélyem maradt, viszont most már egy kicsit unom is ezt a helyzetet… Az a gond, hogy nem vagyok elég kitartó. Várjunk csak! Nem vagyok elég kitartó?????? 10 hónapja szenvedek és még sohasem hallottam olyat a szájából, ami reményt adott volna. Kivétel azt, hogy szeret. Szerencsére gyorsan hozzátette, hogy mint barátot. Ja és hogy ne legyek pesszimista, mert nagyon szép vagyok. Vagy valami hasonló. KIZÁRT, hogy nekem ez valaha is összejöjjön. őszintén szólva, már kicsit le vagyok törve…és már nem is kell annyira ez a dolog (legalábbis addig nem, amíg nem látom feltűrt pólóban dobolni és mosolyogni szerény személyemre).
Imádnám, ha történne már valami, mondjuk tenne egy félreérthető megjegyzést, vagy kibökne valamit, ami a lelkét nyomja. Mary (keresztlányom anyukája, egyik legjobb barátnőm) szerint Miatta lettem még rocker is. persze tagadtam. De most, hogy jobban belegondoltam, rájöttem, hogy volt benne része. Persze ez, ilyen megvilágításban (mármint barátnősben) már nem számít semmit. És azt hiszem már nem is fog, hiszen ezt aztán soha nem tudja meg. Tudja, hogy szeretem, hogy írtam Neki egy dalt, hogy miért vagyok zavarban, amikor belép oda, ahol én is vagyok… Azt viszont soha nem tudja meg, hogy miért lettem rocker, és hogy miért várom a bulikat…amiken Ő is ott van.
“Egészen addig követlek, amíg te magad el nem küldesz. Akkor elmegyek. De akkor is szeretni foglak életem végéig.”- Paulo Coelho
Csók: Suzie