Suzie naplója

Nektek Rólam, avagy íme itt vagyok^^

Kedves Naplóm!

Most már kezdem elhinni, hogy tényleg velem van a baj. 2 hétig jártam egy sráccal és aztán szakítottunk, persze, szerinte miattam (bár én dobtam Őt)…végülis mindegy, de most boldog vagyok.

Túljutottam HáKán, ennek az úriembernek köszönhetően és én már tudok Hozzá úgy viszonyulni, ahogy egy haverhoz/baráthoz. Na, hát ez sem tőlem függ, de mindegy is.

Valamiért most semmi lényegeset nem tudok mondani. Max annyit, hogy Nikki Sixx Heroinnaplók c. könyvét mindenkinek ajánlom, mert elgondolkodtató és képtelenség letenni…:)

Ja és Mötley Crüe-mániás lettem:)…úgyhogy itt az egyik kedvenc dalom;) : Mötley Crüe – You\’re all I need.

Puszíííí: Suzie

Kedves Naplócskám!

Azt hiszem, megváltoztam. Hiszen mindig nyitott voltam minden újdonságra…rengeteg könyvet olvastam és mindenféle filmet megnéztem. És szerettem a fantasy-kat (legalábbis az ilyen Avatar-szerűségeket) és most nem megy. Nem tudom megnézni. Már nem tudom, hogy ki vagyok, már nem tudom h mit gondoljak magamról. Már nem tudok önmagam lenni, vagyis az, aki voltam. Tönkretettem magam, és szenvedek.

Miért nem tudok úgy viselkedni, ahogy eddig? Vagy mért nem tudok közömbös lenni? Vagy kemény csaj? Bár talán az utóbbi könnyen menne… Nem zavarna más érzése, és más fájdalma, csak a sajátom…mégsem lenne könnyű. Olyan lenne, mintha eladnám a lelkem az ördögnek. Kemény nő szeretnék lenni. Akin nem látszik az, hogy fáj valami, hogy nincs minden rendben. El akarom titkolni, amit érzek és azt akarom, hogy még azok se lássák, hogy szenvedek, akiket a legjobban szeretek a világon. Van Nekik elég bajuk.

Azt szeretném, hogy csak az látszódjon rajtam, hogy szép vagyok, mint 1 modell és talán az, hogy nem vagyok buta. Nem akarom, hogy az emberek rájöjjenek, milyen kétségbeesett is vagyok legbelül. Hisz ezt még magamnak is csak azért vallom be, mert leírhatom és tudom, hogy utána nem olvasom el még egyszer ezt a bejegyzést még 1 jó ideig. Ha más olvassa, az nem zavar, mert nem tudja, hogy ki vagyok. Nem akarom, hogy sajnáljanak, hiszen ezen valszeg mindenki átesik…vagy nem. Ha igen, tudja, hogy mit érzek…bár én magam nem tudom.

Bárkit megkaphatnék, hiszen nem vagyok csúnya. Bárkit megszerezhetnék, ha ezt el is hinném magamról. De nem. Mert nincs rá bizonyíték. Ha egy srác mondaná ezt, aki szeret és akit én is viszontszeretek, akkor elhinném. De ez nem most lesz, hiszen érzelmileg kiégtem, mint a zöld gyepen egy fűcsomó, amit különös módon mindenki megtaposott.

Puszi: Suzie

“Felejtened kell ahhoz, hogy ismét szeretni tudj!”

Kedves Naplóm!

Hétfőn informatika érettségim lesz! Király…már vagy 3 hete nem voltam bulizni, ezen a héten, sőt jövő héten sem megyek/mehetek. Teljes elvonási tüneteim vannak…cigizés közben kinn táncolok az erkélyen, meg hasonlók…vicces, mi? Ma nem mentem suliba, mert gyakorlom az infót… a blogírás elég érdekes kifejezés az Excel gyakorlására, de mindegy. Ha Mr. Seggfej nem lenne itthon, enyém lenne a kéró, de itt van. Délután meg mehetek dobolni…kac-kac…frusztráló lesz kicsit…mindegy túlélem.

Hétfőn eldoboltam a (Slipknot-) ‘Til we die felét…mondanom se kell, a könnyebbik felét. HáKá bejött és megkérdezte, ez Slipknot volt? Hát,- mondom- az akart lenni. Azt mondta, egész jó volt. Nos, Tőle ez már dicséret. Meg kábé az is, ha kedves velem, mármint, khm…ne értsd félre, nem ÚGY kedves, hanem úgy, hogy távozik a szobából, amikor dobolok és nem zavarja az aurámat. Ami igencsak nagy az átlagemberhez képest. mert hát, nem tudom, hogy hogy néz más lányokat, engem viszont igencsak flörtölősen és mosolyogva, sőt néha vigyorogva néz. De Nála sose lehet tudni…

Összejött az egyik szórakozóhelyen a pultos lányával, ergo nekem nem sok esélyem maradt, viszont most már egy kicsit unom is ezt a helyzetet… Az a gond, hogy nem vagyok elég kitartó. Várjunk csak! Nem vagyok elég kitartó?????? 10 hónapja szenvedek és még sohasem hallottam olyat a szájából, ami reményt adott volna. Kivétel azt, hogy szeret. Szerencsére gyorsan hozzátette, hogy mint barátot. Ja és hogy ne legyek pesszimista, mert nagyon szép vagyok. Vagy valami hasonló. KIZÁRT, hogy nekem ez valaha is összejöjjön. őszintén szólva, már kicsit le vagyok törve…és már nem is kell annyira ez a dolog (legalábbis addig nem, amíg nem látom feltűrt pólóban dobolni és mosolyogni szerény személyemre).

Imádnám, ha történne már valami, mondjuk tenne egy félreérthető megjegyzést, vagy kibökne valamit, ami a lelkét nyomja. Mary (keresztlányom anyukája, egyik legjobb barátnőm) szerint Miatta lettem még rocker is. persze tagadtam. De most, hogy jobban belegondoltam, rájöttem, hogy volt benne része. Persze ez, ilyen megvilágításban (mármint barátnősben) már nem számít semmit. És azt hiszem már nem is fog, hiszen ezt aztán soha nem tudja meg. Tudja, hogy szeretem, hogy írtam Neki egy dalt, hogy miért vagyok zavarban, amikor belép oda, ahol én is vagyok… Azt viszont soha nem tudja meg, hogy miért lettem rocker, és hogy miért várom a bulikat…amiken Ő is ott van.

“Egészen addig követlek, amíg te magad el nem küldesz. Akkor elmegyek. De akkor is szeretni foglak életem végéig.”- Paulo Coelho

Csók: Suzie

back…

Kedves Naplóm!

Olyan régen írtam, hogy az a csoda, hogy még tudom a jelszavamat. Nem tudom mit írtam le utoljára HáKáról, de azt biztos, hogy nem írtam le, hogy….huhhh valahova leírtam, hogy mikor. Igen, január 23-án csókolóztunk, táncoltunk a Nyolc óra munka, nyolc óra pihenésre és együtt aludtunk. Akkor azt hajtogatta, hogy nem tudja, hogy mit akar. Rá egy hónapra azt mondta az egyik haverunk szülinapi buliján, hogy nem akar Tőlem semmit, és nagyon szeret, mint barátot és olyan dolgokat is meg tud velem beszélni, amit másokkal nem. Ki voltam bukva. Hullámvölgy lett az életem egészen tegnapig. Felkeltem úgy, hogy túl vagyok Rajta, és amikor dobolni mentem Hozzá (mert dobolni tanít), akkor izgultam, és nem lettem túl Rajta sehogy sem.

Tegnap (dettó) nagyon részegek voltunk és beszélgettünk vagy 2 órát a Vuk kocsijában. Majd bementünk és kihívtam. Beszéltem Anettel előtte, hogy mit szeretnék és mondta, hogy csináljam. Kimentem Vele és megmondtam Neki (össze-vissza dadogtam), hogy múltkor Ő kezdeményezett és most én. És összeért az ajkunk, majd azt mondta, hogy belemerülnénk, Ő nem akar velem járni és Ő most senkivel sem akar,  mert van Neki elég gondja. Megbeszéltük, hogy szexelünk (azért nem írok szeretkezést, mert csak részemről volt az).

Előbb felértem a szobájába (hajnali 4-kor) és félálomban voltam, amikor negyed 5-kor bejött. Nem volt csodálatos, jobb volt, le sem tudom írni, hogy milyen, hiszen sokan tudják, hogy milyen amikor a szerelmükkel szexelnek. Én most tudtam meg. Nem fájt (mint az első hat alkalommal az ex-pasimmal), hanem gyönyörű volt és… nem is tudom mihez hasonlítani. És gyengéd volt és kedves, és kérdezgette, hogy fáj-e és aggódott értem.

Szerencsére vagyok olyan jó “színésznő”, hogy holnap, amikor megyek Hozzá dobolni, úgy tegyek, mintha mi se történt volna…hiszen végülis Ő is a vágyait elégítette ki, én is, kicsit máshogyan, de mégis egyformán.

Puszi: Suzie

“Azt mondják az igazán jó dolgokra megéri várni. Remélem tényleg “

nekem ez így nem megy…

Kedves Naplócskám!

Pénteken HáKá alkotott. A (mostmár) szokásos kézremegős-dolog is megvolt. Ő pedig továbbra is úgy csinál, ahogy szokott: mosolyog, beszélget, kedves…

Bennt neteztünk a szobájában, amikor megszólal, hogy nézhetnénk valami filmet. azt hittem, hogy csak viccel. De nem. Kati kiválasztotta az Egy boltkóros naplóját, és mondta, hogy mondjam én is azt. Hát, jó…HáKá beült mögénk, így “kénytelen” voltam a filmet nézni, ami mint kiderült tök jó. HáKá csak egyszer ment le közben…kajáért. Codálkoztam. A film végén Anya felhívott, hogy menjek haza, úgyhogy lerobogtam és megüzentem Katival HáKá-nak, hogy köszönöm, hogy megnéztük a filmet.

Tudod, hogy mi a gond? Hogy annyira reménytelen vagyok, hogy csak az elektrosokk segítene, mint annak a pasasnak a Dr. House-ból…akkor felejtenék el mindent. Most (köszönöm ott fennt)  megint reménykedek, hogy esetleg egy kicsit miattam is nézte a filmet, csak 1 kicsikét, icipicit… fene tudja, csak én akarom így. Mindenesetre furcsa. Reménykeltő.

http://www.youtube.com/watch?v=tdFuMTecM38  Imádom a NOX-ot, ez az egyik kedvenc számom…jót tesz a lelkemnek.

“Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.”

Vavyan Fable

Suzie

Kedves Naplócskám!

Tegnap infofakton iszonyatosan éreztem maga, kétszer kimentem óráról, csak azért, hogy bőgjek. Délután 2-től csakis HáKá járt a fejemben, és állandó síráshullámok törtek rám…hazafelé menet próbáltam vidámnak tűnni, sikerült is. Senki semmit nem látott rajtam.

Öcsi bejött, miközben bőgtem és vigasztalt, a kis drága…de teljesen kész voltam. Szerintem valamilyen rohamom volt. Még sohasem volt velem ilyen, és utólag meg is vagyok ijedve. Teljesen megbolondultam volna? Úgy érzem, mintha nem is én lettem volna, hanem egy teljesen más lány az én külsőmben…olyan voltam, mint egy roncs!

Katinak tegnap volt a randija, két sírásroham között (meg alatt is) drukkoltam Neki!!!!!!!!!!!!! Azt mondta, hogy rajtam nem látszik, ha ki vagyok bukva. Csakhogy ez nem túl jó. Bár inkább igen, mint nem…

Már 1 hete nem láttam HáKá-t és annyira szeretnék bulizni, hogy amikor megyek ki cigizni, akkor az erkélyen táncolok:D!!! Csak ne lenne ez a BKV-sztájk:(!!!!!!!!!!!!!!!

Puszi: Suzie

Minden Róla… Vavyan Fable tolmácsolásásban

Kedves Naplócskám!

Azt hittem senki nem éli át azt, amit én éltem…vagyis, senki sem tudná úgy leírni. Vavyan Fable megtette…sokat segített nekem ezekkel:

“Egy igazi pasasba fáradságmentesen, percek alatt beleszerethetsz. Viszont évszázadokig is eltarthat, amíg kitörlöd őt az emlékezetedből.”

“Csak addig volt könnyű nélküled az élet, míg nem tudtam, hogy létezel.”

“Meghatódom érzelmeimtől. Akármi történik, amint ránézek, megszólal bennem a hárfa, áram cikázik keresztül rajtam a talpamtól az ölemen át a fejem tetejéig, megremegtet, elgyengít. És ha tótágast állok, akkor sem tudom kivédeni, elnevetni, kisebbíteni. Legfeljebb dührohamot kapok a hitvány nőtől, aki bennem lakik. A nyavalygós, vágyakozó, szerelmes nőtől.”

“A szerelem regényes szó, a legesleghosszabb valamennyi között. Tartalmazza a testi, lelki, érzelmi vágyakat, továbbá a kifejezhetetlent, a senki-mással-sosem-átélhetőt, valamint nem többet, csak a teljes Világot.”

Csak még annyit életem legnagyobb baklövéséről (és legnagyobb szerelméről), hogy tönkreteszi azt, ami voltam, amivé válni szeretnék és azt, aki vagyok. És én mégis szeretem. És boldog vagyok, ha csak rámmosolyog, rámköszön. Sőt, nem teszi tönkre! Én török szét magamban mindent. Érte!

Csók: Suzie

“help, I need somebody…”

Kedves Naplóm!

Kellemes Karácsonyt és Boldog Újévet mindenkinek…így utólag…bocsi, hogy nem írtam. Kikészültem, totálisan.

A karácsonyom megegyezett az átlagkarácsonyokkal, halászlé, bejgli, meg ajándékok. Bár megkaptam a Shellys-bakancsomat!!!!! Amit imádok és azóta is csak abban járok. 13 éves korom óta szerettem volna 1 bakancsot:), és végre megkaptam:D!!!!!

A szilveszterem viszont…katasztrófális volt, mert kiderült egy s más… úgy berúgtam (hogy Ivettet idézzem), mint egy lyukashasú gödény. Kiderült, hogy HáKának egyáltalán nem jövök be, csak jófejnek (meg minden egyéb jó dolgot elmondott) tart. Ja meg nem is szerelmes belém. Viszont a Kati lelkére kötötte, hogy ne mondja el senkinek. Kati elmondta Anettnek, aki azt mondta, hogy ne mondják el nekem. Viszont Anett annyira részeg volt, hogy… elmondta.  Csodálatos:(…

Viszont ezt ellensúlyozandó, 3 hete járok egy sráccal, Gáborral. A változatosság kedvéért Ő is dobos…mint HáKá. Az élet 1 vicc!

De szerelmes nem vagyok Belé. Ennek ellenére 2. randin…hát megtörtént a dolog.  És senki nem tart ribancnak…nem értem, hogy miért. Vagy nem mondják el:D…

Elegem van az életemből….:( és természetesen utálom is magam…

Suzie

Karmikus??????????????????????????

Kedves Tündérnaplóm!:)

Detti tegnap kirakott nekem egy tarotjóslást. Nos, a várakozással ellentétben nem lehet tudni, hogy mi lesz köztünk. Az jött ki (Detti a nővére segítségével kielemezte), hogy karmikus kapcsolatom van Vele! Méghozzá erős. Viszont az igazság az, hogy ez lehet jó, és rossz is. És ezt senki sem tudja. El van rendelve a sorsunk. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem változtathatunk rajta. De a tanács az, hogy hagyjam, hadd sodródjak az érzelmeimmel.

Ma is találkoztunk. Van valami furcsa a hangsúlyában, ahogy elköszön. De persze a szerelmes nő mindent máshogy hall. Mert ÚGY akarja hallani:), nos, hogy ezt most jó, vagy rossz, fogalmam sincs. Nekem nem éppen jó.

Holnap Junkies-koncert, ami igen jó dolog, ha valaki szereti a Junkiest:D! Akkorát partyzik a Partyface-Suzie!!!! És Ő nem lesz ott. De lehet, hogy előtte találkozunk, a szép szakadt farmeromban:)! Hátha kedvet kap és mégis eljön.

Ja és még mindig nem tudtam lemondani Róla. C’est la vie! Sosem fogok tudni. Nem menne…

Suzie

“Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.”

I’m so sad…

Kedves kicsi Naplócskám!

Naggyon vad érzés, hogy végre túl leszek életem első IGAZI szerelmén. Nemsokára (hónapok kérdése) és túlleszek rajta, testestül-lelkestül!

Tudtam, hogy össze fog jönni valakivel. És lám, valszeg tetszik Neki valaki. És aki  Neki tetszik, azt megszerzi! Mert pont olyan, akit a legtöbb lány akar!:)

Most mindenkivel szemét leszek, most mindenki utálni fog és a legjobb barátaim is a halálba kívánnak és megjárom a poklot, oda-vissza és túl fogom élni! Mindent túlélek, azt is, ami hosszadalmasabb. Kár, hogy nem mehetek el úgy, mint Vis Major vagy akár Kyra Emett…addig nem jönnék vissza, amíg fel nem épülnék lelkileg, és ugyanaz a mosolygós, vidám cserfes csaj lennék, akit mindenki szeret. Akit még én is szeretni tudok.

Hívnak randira egyszer. nem megyek. Másodszor: nem megyek. Harmadszor: nem megyek. Negyedszer???? Kéne, igaz? Ő is dobos…istenem…kikészülök.

“Hetek óta megtorpanok, ha szerelmespárokat látok az utcán, és csak bámulom végtelennek tetsző csókjaikat, szenvedélyes veszekedéseiket, nézem a láthatatlan lasszót, annak hurkát a nyakukon, idegeiken. Nézem őket, és bölcs mosollyal elhallgatom a vérembe szivárgó fájdalmat.” (Vavyan Fable)

Suzie